DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hamvas Béla A bor filozófiája című esszéjét azzal kezdi, hogy vannak bornépek. A bornépek, köztük a magyarok idillikus aranykori hagyományban élnek, egyfajta transzcendentális vonzásban. Arra külön büszkék lehetünk, hogy nincs még egy olyan nép, amely bölcseleti témává emelte volna a bort. Ez a vonzás, ez az idill homályosult el hat-hét évvel ezelőtt, amikor elképesztő mennyiségű szőlőültetvényt irtottak ki szerte az ország borvidékein, megtizedelve ültetvényeket, területeket. Olyan családok fordítottak hátat a szőlőtermesztésnek, akik nemzedékekre visszamenőleg ebben és ebből éltek, azonban a teljes kilátástalanság, az alacsony szőlőár arra kényszerítette őket, hogy támogatás fejében - még egyszer mondom, támogatás fejében - kivágják ültetvényeiket. Egy bornép országát olyan országok borai árasztották el nagy tömegben, amelyek még nem is léteztek akkor, amikor nálunk már sok évszázados hagyománya volt a szőlő- és borkultúrának. Az olcsó, silány minőségű tömegborokkal szemben persze esélye sem volt a kisebb mennyiségű, de jobb minőségű magyar bornak. De bornak nevezhető-e az a külföldről behozott palackozott valami, ami 200 forintba kerül, és a palackbontás után két-három nappal már emberi fogyasztásra alkalmatlan? Nyilvánvalóan nem. Az elmúlt egy-két évben örvendetes eseményeknek lehettünk tanúi: történelmi borvidékeink nem tőkéket kivágó fejszék csattogásától hangosak, hanem szőlőoltványokat ültető emberektől és gépektől. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem szíves tájékoztatását, hogy az elmúlt kormányzati időszakban milyen ütemben nőtt a támogatások hatására a szőlőtelepítési kedv. Stagnál vagy esetleg megfordult a kivágott és telepített területek aránya? Milyen intézkedéseket hozott és kíván hozni a jövőben a kormányzat annak érdekében, hogy a szőlész-borász élet ne teher legyen elsősorban, hanem egy Hamvas Béla által vázolt idilli állapot? Kérem válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)